14:23 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (2)

Javulunk

Szép napot!

Ez valószínűleg egy rövidebb bejegyzés lesz, de nem kell aggódni csak nagy sietségben vagyok meg kicsit meg is csúsztam egészségileg. Szerencsémre akadnak olyan emberek akik támogatnak és nem engedik, hogy elhagyjam magam:) Meg ott az a rengeteg gyógyszer amit nem szívesen szedek csak ugyebár nincs más választásom ha szeretnék megint 100%-os lenni. Lényeg a lényeg ha már nem írok olyan sokat akkor rámegyek a médiára. Nem is tudom miért de mind3 elődadó közel egyszerre jutott eszembe ezért választottam tőlük egy számot amire lehet azt mondani, hogy befordulós meg mit tudom én, szerintem viszont pusztán jó meghallgatni őket. Ha netán kissé nehézkesre sikeredett a szólamom akkor elnézést kérek a nagyérdeműtől.













17:42 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (2)

Lazán


Üdv mindenkinek!



A mai nap során sokféle dolog történt velem szerencsére ezek közel 97,5%-a jó:D Hagyjuk is a bosszantó kimutatásokat és térjünk a tárgyra. Reggeli ébredésnél telefonomra pillantva szinte már súrolta a hét órát a képzeletbeli mutató amiből arra következtettem, hogy kicsit tovább aludtam a kelleténél. Sebaj kell ez is néha ezért nem is siettem tudva, még így is beérek a suliba késés nélkül.

Nagymama tempóban összekaptam tehát magam és megkezdtem utam a tudás fellegvárába.:D Első órában igaz dolgozatot írtunk, de annyira nem izgultam mivel volt egy jó arc aki vette a fáradtságot és puskát csinált az osztály nagy részének. Ezzel ugyebár nem is kell mondanom de nem agyalok rajta, hogy karcsi vagy kettes hanem az esélytelenek nyugalmával várom a jegyek 3-astól felfelé ívelő skáláját;)

Telt múlt az idő eljött az utolsó két óra ami szegény tanárt annyira lefárasztotta, hogy szerintem visszasírta az egyetemi éveket:) Egyik haver elkezdett egy az életben már leszerepelt dongóval játszani amin szinte behaltunk a röhögéstől. Valójában örülök annak, hogy ilyen emberek is megtalálhatók az osztályunkban akik bármikor feldobják a hangulatot.

Elértük az utolsó csengőszót és 2 osztálytársammal elindultunk a kínai kaja szentélyébe ahol mindenféle finomság megtalálható volt. Igazából amennyire féltem attól, hogy netán nem fog ízleni annál inkább fincsi volt a rizs és az egzotikus csirke. Közben jókat beszélgettünk és úgy éreztem bírnám egész nap ezt a felelőtlen életet. Ja és ne feledkezzünk meg az érzéki harmonikás és a kukorikú-s barátunkról sem XD;)

Köszönet jár Verusnak a meghívásért és a társaságért valamint nem utolsó sorban Feri bátyámnak a hangulat további fokozásáért. Ki tudja lehet lesz ennek még folytatása.:D


Ide bizony vidám zene kell ami szerintem meg is lesz:D







18:35 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (2)

Spontán

Köszöntöm az olvasókat!




Nem tudom ki, hogy van vele de én azt veszem észre telik múlik az idő, lassulunk és nincs kedvünk már a dolgozatokra készülni egyre inkább a lógáson jár az eszünk (legalábbis nekem:P) a vizsga pedig közeledik közeledik vele együtt az új évszak is csak sajna még nem lehet észrevenni pedig már nagyon örülnénk neki. Addig is szurkolunk három sokat készült osztálytársunknak és remélem beérik számukra munkájuk gyümölcse. :) Nem is akarom feleslegesen tépni a szám csak majd ha megjön az ihlet. Addig is remélem felspanol mindenkit ez a szám mert rám igazán jó hatással volt;)






19:17 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (0)

Abszolút


Üdv pasik és csajok!


A tegnapi nap valami hatalmasra sikeredett... A suliban még a szokásos káosz dúlt de elviseltük mivel megvannak a magunk hangulatfelelősei akikről nem szeretném lerántani a leplet mert személyük szent és sérthetetlen:P Szóval eldöntötte egyikőnk jó lenne már leporolni a whisky-s vagy éppen vodkásXD poharakat és jó hangulatot kialakítani egyik este. Villámként csapott belém a felismerés egy kis társaság és mehet is a party. Délután meg is vettem az ehhez szükséges kellékeket (igaz nagyon sokáig jártam az hangulatjavító után). Fel is csörgettem egyik barátomat lenne e kedve egy jó kis beszélgetős esthez a felülírott dolog és egy kis rágcsa társaságában. Természetesen igent mondott(hiszen azért vannak a jó barátok...) aminek én kifejezetten örültem. El is fogyott minden ha értitek mire gondolok:P, de nem is az a lényeg hanem, hogy sikerült egy röhögős filmezős estét kihozni az egyébként szimpla hétköznapból.

Egy pillanatra elkalandoznék a mai naphoz. Nosza nem volt egy nászinduló az iskola mivel hajnali 3-kor hunytam le a szemem és reggel valahogy nem volt őszinte a mosolyom:) Nap végére nem is tudom mi ütött az osztály egy részébe, de a szerencsejáték irányába való függőségük talán már nem is fejezi ki igazán, hogy mennyire odavannak a pénzforgatás minden formájáért. Viszont most elköszönnék, vár a holnapi témazáró doga amire nem árt készülni.



A zene amit beteszek nem feltétlenül kapcsolódik a bejegyzésemhez de a kedvenc Bikini számom:)





Nem tudom ki mennyire szereti még:



9:27 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (2)

Valentine's day



Megint eljött az a bizonyos február 14.-e Bálint napja amit egy ideje már csak Valentin napként ismerünk. E nap a szerelmesek minden idejüket próbálják együtt tölteni kizárva a világot és csak a másiknak élni. Ennek jelt adva valamilyen ajándékkal kedveskednek párjuknak. A várost járva nem tagadom kicsit elszomorodok mikor meglátom a boldog fiatalokat vagy akár az idősebb házaspárokat is ahogy kéz a kézben örülnek egymásnak, de ez legyen az én gondom:D. Tehát szeretnék minden szerelmes párnak boldog és örömökkel teli Valentin napot kívánni!;)


Mivel zene nélkül nincs élet ezért hallgassátok szeretettel a mellékelt számot:



20:59 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (2)

Amikor a fájdalom erősebb...



A veszteség az élet része, addig nem is szerethetünk igazán valakit vagy valamit amíg rá nem döbbenünk, hogy egy nap elveszíthetjük és amikor elveszítjük úgy érezzük vele együtt minden odaveszett és mintha soha többé nem lennénk képesek szeretni senkit. De képesek vagyunk és arra is rájövünk, hogy a gyász ajándék volt ami által megtanuljuk még jobban becsülni azt amink van...





16:00 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (3)

Aki a kicsit nem becsüli...


Tiszteletem a kedves olvasóknak!


Nem is tudom miért történt nem szoktam ennyire örülni egy egyszerű hétköznapnak, de a mai egy kivétel volt ami erősíti a szabályt :D A reggeli ébredés a megszokott volt viszont kicsit durca voltam mivel a szokásos 6:15 helyett 6:30-kor vetettem ki magam a kuckómból. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben mi lenne ha mondjuk csak ezt az egy napon megspórolnám a hétből mondjuk ellógnám aludnék vagy 10-ig:D de nem tettem és milyen jól döntöttem. Mielőtt elindultam feladtam magamnak az első kenetet (nem is tudom miért így írom le:P) tehát megborotválkoztam és indultam utamra a tudás vára felé. Kezdetét vette az első óra informatika amin furcsálltam is, hogy nem vettük elő a tételeket dolgozatot írni vagy hasonlók. Egy jó pont a napnak. Később jött a jog. Ezt igazából nem szeretem de lazítottunk szinte mondhatom, hogy jó volt. Következett a makro ökonómia. Olyan lájtosra sikeredett, hogy csak na, SZ. A. -nak köszönhetően akit nem nevezhetek meg mivel nürnbergi barátai megkeresnének és akkor nem tudnám bejegyzéseim számát gyarapítani:P

Lényeg, hogy alig vettünk valamit és a 45 perc felét elbeszélgettük világi dolgokról például hogyan kell megforgatni a pénzt:P(az osztályból páran már elsajátították XD) Újabb jó pont. Közben egyik osztálytársamtól kaptam egy olyan masszázst ami valami hihetetlenül jól esett és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ugyancsak egy fényes oldala a mai napomnak:).
Az ezt követő tárgy a szakmai versenyre készülőknek adott lehetőséget többieknek szabad foglalkozás íme megint feltornázta a boldogsághormonokat:D Mélyen tisztelt kutyus-os tanárunk tartott még egy fórumórát.;)
Uccsó két órán már alig voltunk, és mindenki azt hitte jön majd a nagy vérengzés. Egy előadáson és egy jó játékpartyn kívül semmi borzalmas nem történt velünk sőt el is engedtek jóval hamarabb. Ezzel együtt jókat beszélgettem osztálytársakkal, barátokkal, nevetgéltünk és nyugodtan mondhatom, hogy egy átlagos napnál többet éltem meg ma. Ezért is gondolom nem kell kapzsinak lenni ilyen téren sem mivel ha nem is mindig pottyannak az ember ölébe a dolgok, de egy kis pozitív hozzáállással és egy marék optimizmussal lehet szép dolgokat elérni valamint örülni azoknak is amiket máskor természetesnek vesz az ember.
..





Mellékeltem mellé zenéket is a retro korszakból amik személyes kedvenceim lettek:)








Ezt viszont már régóta kerestem mert bármikor eléri a kívánt hatást;) Imádom:D




Címkék:
16:42 / Bejegyezte: perczakp / megjegyzés (11)

Ha csak a jóra emlékeznénk...

Hi kedves olvasók !


A mai nap sok tekintetben elgondolkodtató volt számomra. Amint beértem a suliba eszembe jutott megint egy unalmas tanulással teli nap, lehet hallgatni a tanárok sipákolását meg írni az egyre keményebb dolgozatokat. Meg is kaptuk a magunkét több órán is volt, hogy egyik tanárommal el is szaladt a ló kicsit erélyesebbre vette a figurát:D(talán később meg is bánta). Némi hülyülés meg őrült körmölés közepette eltelt a nap mármint az iskolás része. Hazafelé menet beugrottam egy bevásárlóközpontba ahol volt szerencsém a szedres milfordhoz amit már egyik osztálytársam beharangozott előtte és nem is volt rossz íze sőt igen kellemesre sikeredett. Amint kiértem az imént említett helyről és robogtam tovább a havas járdán eszembe jutott egyik volt rectorom xD mondása: "ne csak nézz, láss!" és ahogy bámultam magam körül nem tudom miért de mindenhol csak vidám arcokat láttam meg. A játszótér tele volt gondtalan kissrácokkal, csajokkal, szerelmes fiatalokkal középkorú és idősebb emberekkel akik valahogy örültek a hónak, egymásnak vagy csak pusztán a mai napnak. Szöget ütött a fejembe nekik vajon semmi gondjuk nincs e, de el is hesegettem gyorsan ezt az eszmefuttatást mivel olyan nincsen legalábbis nagyon ritka. Egyszerűen csak a jó dolgokra gondoltak a pillanatnak éltek. Felvetődött bennem a kérdés mi lenne ha csak a szép percek, órák, napok, évek, életszakaszok maradnának meg az emlékezetünkben. Talán sokkal több lenne a boldog ember talán jobb világban élnénk....



Kis muzsika ami segített az írásban:D



Címkék: